A fény amely gyógyít
A történelem során számtalan módon használták a fényt és a színeket, mint a gyógyítás eszközét terápiás célokra. A fénnyel való gyógyítás első fényforrása a természetes napfény volt, melyet már az ókori Egyiptomban is alkalmaztak orvosi kezelésekhez. A későbbiekben Hippocrates is beszámolt a napfény felhasználásáról különféle betegségek gyógyítására. Bár a napfényterápiának akkor még nem volt tudományos magyarázata, gyógyító hatása egyértelmű volt, és a római valamint az arab orvosok bevezették az általános orvosi gyakorlatba.
A tizenkilencedik század közepe felé Jakob Lorber 1851-ben "A napfény gyógyító ereje" című könyvében újraélesztette a napfénnyel való kezelés módszerét. A napfényterápia egy másik úttörője Niels Ryberg Finsen (1860-1904) volt, az első, aki tudományosan kidolgozta a fényterápiát, mesterséges fényt használva. 1892-ben kezdett szénívvel dolgozni bőrtuberkulózis (lupus vulgaris) kezelésére. Megfigyelte, hogy ez az állapot erősen romlik télen, és arra a következtetésre jutott, hogy a napfény fontos szerepet játszik ebben a betegségben. E területen végzett több éves munkája, és számos páciense csodával határos felgyógyulása eredményeképpen 1903-ban Nobel-díjat kapott, és a "fotóbiológia atyjaként" vált közismertté.
A terápia úttörője Mester Endre, a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem professzora volt, aki elsőként használta a lágylézer fényt égési sérültek fájdalmainak csökkentésére, és a sebek gyógyulásának meggyorsítására. Bebizonyosodott, hogy a lágylézer fény lerövidíti a gyógyulási időt, és csökkenti a hegesedést.
A polarizált fényterápiát dr. Fenyő Márta biofizikus, lézerspecialista és feltaláló dolgozta ki Budapesten. Azt vizsgálta, hogy milyen hatással van a lágylézer a lábfekélyre, felfekvésre és visszérre. A kapott eredmények rendkívüliek voltak. Kísérletekbe fogott hogy megtalálja, a lézerfény melyik komponense felelős a gyógyulási folyamatért. a választ a polarizált fény jelentette. Ezek után minden forrást felhasznált, hogy bebizonyítsa elméletét. Arra a következtetésre jutott, hogy akkor a legjótékonyabb hatású a fény, ha polarizált és teljes spektrumú. Egy egészségügyi kiállításon John Stephenson kezébe került egy kiadvány Fenyő Márta munkájáról - ennek köszönhető az ismertségük. E két tudós kutatása vezetett el ahhoz a felismeréshez, hogy a polarizált fény erősíti az immunrendszert, és jelentős javulást eredményez visszérbántalmak és bőrbetegségek esetén.